Jó reggel kívánunk. :3 Vagy legalábbis én, Purply nem tudom, ébren van-e már. :D Pár napja úgy döntöttünk (na jó, -tem), hogy a falu állatmentőivé lépünk az ugyan eddig sem túl unalmas életből. Kutyákkal, sétálva vagy biciklizve, papírokkal, celluxal, tollal és némi kutya- és macska kajával... A kóbor ebeket és macskuszokat megmentjük, és ha jól kijönnek a mieinkkel, akár ideiglenesen nálunk is maradhat.
A papír és a cellux arra kell, hogy ha látunk valamilyen rosszul tartott állatot, írunk egy levelet, hogy mit, hogyan és mivel csináljanak. Ha nem teszik meg, felajánljuk, hogy új otthont keresünk nekik.
Elég hihetetlennek hangzik, hogy két tinédzser tud ezen segíteni, és megmenti a kutyákat, és más állatokat, de mi mindent megteszünk, és reméljük, hogy legalább ez a kis falu nem csak a rengeteg virágról, hanem a jól tartott kutyákról is nevezetes lesz. :)

Árnyék története
Tesóimmal biciklizgettem az utcán. Unatkoztunk. Aztán a nagy fűben megláttam egy kis fekete részt. Egy macska csak nem lehet ilyen lusta... Odamentem megnézni, megsimogattam, nem mozdult nagyon. Épp hogy csak felemelte a fejét és mereven rám nézett. A hátán egy gennyes sebet találtam, valószínűnek tartottam, hogy macskaharapás. Mivel kandúr, ez nem is tűnt hihetetlennek. Hazavittem, ápolgattam. Gyorsan elvittük állatorvoshoz is, és mondta, hogy, s mint kell kezelni. Meg is tettük. Arra viszont nem számítottunk, hogy a ravasz macska reggelre elszökik. Kerestem mindenütt, de nem találtam.
Majdnem egy év telt el azóta. Nemrégen abban az utcában, annak a háznak a közelében megpillantottam egy hozzá hasonló macskát. Hasonlót? Ő volt az! Örvendeztem, hogy még él. Odamentem hozzá, de elfutott. És nem voltam bánatos emiatt, sőt: ebből is látszik, hogy teljesen meggyógyult.
Így lett boldog vége ennek a történetnek. :)