Már körülbelül egy-két hete járunk ki a spánielekhez. Általában naponta egyszer vagy kétszer, de ma háromszor is voltunk. Vagyis egyszer csak egyedül mentem. Most le is fotóztam őket. Egyébként nem tudom, otthon vannakó-e vagy rossz-e a csengő - meg a fülük - ugyanis nem csak csengettünk, hanem kiabáltunk is. Hát semmi... Jól tápláltak, van futásra helyük, de a szőrük annyira filces, hogy az borzasztó...

Fekete spániel: Nagyon barátságos és gyönyörű, folyton csóválja a farkát.
Arany spániel: Szürkehályoga van, valószínűleg már kicsit öregecske. Szegény néha nekimegy a kerítésnek is, és nem is felénk ugat.
Drótszőrű tacskó: Nem látom harciasnak, de kicsit területvédő. Neki is elég filces a szőre.