Tengerimalachiány
2011.08.02. 12:42, *Luisee
Pár infó mindenkiről~
Sziasztok! Izééé...leírok pár hírt, csak hogy tisztában legyetek továbbra is mindennel.
Virnyák jól van, nagyon szép a szőre és továbbra is jó súlyban van. Szegénykém már nagyon szeretne kijönni. De
úgy sulikezdésre ki is jöhet szerintem. De ma este felhívjuk a dokit, hogy mi lesz. Addig is sokszor veszem ki és játszom vele. Már nagyon hiányzik, hogy vele aludjak, és gondolom neki is... <3
Merci kicsit sovány...továbbra is. Most sokszor adok neki konzervet külön a többiektől. Viszont már nem is félénk. Annyira. :D Eddig ha valami hangos zajt meghallott, már bújt is a szekrény mögé. Ha vendégek jöttek, úgyszintén.
Melinda hörgése nem múlik... Nem tudom, mi lesz vele, már több dolgot is próbáltunk, amit az orvos mondott. Viszont azt is mondta, hogy az ilyen betegségben szenvedő macskák a kölyökkorukat már nem élik meg. Ő viszont már két éves - nem mintha annyinak nézne ki.
Én pedig ebben a hónapban szinte végig nem leszek itthon.. :/ Mamámnak is megígértük, hogy megyünk tesómékkal, szóval ott úgy egy hetet töltünk. Meg még Rikához is megyek megint, de most tíz napot. :) Csak azért hiányozni fognak az állatok. Bár érthető. Szóval addig nem nagyon fogok blogolni.
Aztán...megint rámjött a malachiány. Régebben is volt tengerimalacom. Először Pepe és Totó, amikor olyan 8-9 éves lehettem. Nagyon szerettem őket. <3 Pepéről van is kép. Totóról is valahol, csak nem találom. :/ Utána egy-két évvel megint lettek: Marci és Xénia. Nekik lett is két kölykük, Lola és Brúnó. Őket is szerettem, de valahogy mindig Pepééket kerestem bennük... De ők is meghaltak 2-3 évesen. Ezért már kezdett elmenni a kedvem a malactartástól. Nagyon fájt az elvesztésük már egy kis idő után is, és kétévenként hónapokig siratni őket nem jó dolog. Elég érzékeny vagyok ezekre a dolgokra. Mondjuk azóta is gondolkozom, mi legyen...és néha újra és újra, egyre erősebben rámtör az érzés, a hiány.

A fehér Marci, a nagy tarka Xénia, a vörös Brúnó és a kis tarka Lola. :)

Én és Pepe... <3