Mégegy kutya?! Hát...ideiglenesen. Kóborolva láttam sokszor, és mikor a barátaimmal sétálgattunk az utcán, észrevettem, hogy követni próbál minket. Nagyon aranyos volt, de rettentően félt is. Pár percbe beletelt, mire megengedte a simogatást, de aztán nem volt vele gond, szépen jött volna utánam szegénykém. Mondom jólvan, jöjjön, adok neki kaját, nem volt szegény agyontömve. Mikor az utcába hoztam, Trixék nagyon ugatták, ezért gyorsan bevittem őket az előszobába. Következő napokban egyszer láttam, méghozzá suli előtt. Utána sajnos már nem volt ott.

Pénteken pont jókor jöttem ki a suliból. Abby szaladt elém, majd egy férfi megkérdezte, hogy az én kutyám-e. Akkor vettem észre, hogy az autón az "állatmentés" felirat áll. Mondom remek. o-o Azt mondtam neki, hogy igen, majd pár másodperc múlva hümmögve, hogy "vagyis tulajdonképpen nem", megint egy kis szünet "...de befogadnánk. nem szeretném, hogy elaltassák vagy valami". Így átengedte nekem a kutyát. Mekkora mázli! Azóta nálunk lakik ideiglenesen, míg új gazdit nem találunk neki. Remélem, nem úgy lesz, mint Lénával. ^^" Őt nagyon megszerettük, ezért maradt nálunk.
(Abby a kutyáktól is nagyon félt egy ideig, aztán egyik reggel meg már együtt játszottak. :D)

Amúgy Blökinek hívtam az elején, csak úgy, hogy ne kutyusnak nevezzem, mert az hülyén hangzik...de ez a név nem maradhatott rajta, hisz lány, ez meg olyan fiús név. Terehát lett Abby /ebi/, nem úgy, mint az ebihal (hanem mint az ebikutya), hanem mint Abbygel /ebigél/, angol női név becézése.

Szerencsétlen béka

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.